|
„Ámos Imre drámai életműve elválaszthatatlan attól a történelmi kortól, amelyben kibontakozott szenzitív művészete. Termékeny alkotói periódusának szűk tizenöt esztendejében, 1929-1944 között, élet és művészet szoros egységét teremtette meg: a művészetbe vetett hite vált fő éltető erejévé, míg alkotásainak legfőbb témája az apokaliptikus kor víziószerű megjelenítése volt. Ámos egyedülálló emberi és művészi teljesítménye, hogy akkor is alkotott, amikor az emberi szellem megtörni látszott és elnémult. Zsidó munkaszolgálatosként a reményvesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság nyomasztó érzései ellenére, lét és nemlét peremén egyensúlyozva rögzítette látomásait. Személyiségének és művészetének értékeléséhez képzőművészeti alkotásain túl hozzájárulnak hagyatékának szöveges dokumentumai is: Anna Margithoz írt szerelmes levelei, 1935-1944 között vezetett naplója, vázlatkönyvei, a lágeréletről tudósító tábori levelezőlapjai, lírai versei, feljegyzései. Sorsa ellen nem lázadt fel, kibúvót, menekvést nem keresett, utolsó zaklatott éveit a halállal való nyílt szembenézés jellemzi, sokszor már odaátról üzenve művein keresztül a hátrahagyottaknak.”
|
