A magyar képzőművészet 19. századi megteremtésének első számú mestere Barabás Miklós (1810–1898) volt. Portréin szinte minden jelentős kortársát megörökítette, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ő képei nélkül egészen másképp látnánk a reformkort és az azt követő évtizedeket. Úttörő mestere volt az életképfestészetnek, lelkes szervezője a művészeti életnek, szinte első képviselője a modern művész-polgár társadalmi típusának. Barabás művészi tevékenysége azonban igazi mélységében rajzolói, grafikai munkásságából ismerhető meg. Litográfiái, akvarelljei, miniatűrjei a műfaj legmagasabb színvonalát képviselik. A papíralapú műveket műtárgyvédelmi okokból néhány hónapnál hosszabb ideig nem lehet kiállítani őket. A halálnak 125 évfordulójának alkalmából rendezett kiállítás remek alkalmat kínált arra, hogy nagyszerű rajzolói, grafikusi munkásságát a lehető leggazdagabban mutassuk be.
A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán őrzött lapok mellett a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár akvarelljei és portrérajzai, a magántulajdonú fő művek, valamint a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményéből származó nemzetközi párhuzamok együttes bemutatása egyedülálló alkalom arra, hogy ez a sokoldalú életmű szinte minden részletében feltáruljon.
|