Leírás
A festmény annak a kevés képnek az egyike, amelyet Salvador Dalí az egyesült Államokban festett, ahol 1941 és 1948 között élt. Ebben az időszakban zsenijét teljes mértékben az amerikai műtárgypiac változatos igényei kiszolgálásának szentelte – a kirakatrendezéstől a hollywoodi filmek díszleteinek megtervezésén át a Voguemagazin borítóinak elkészítéséig –, és nem igazán maradt ideje festeni. Bár ekkorra témái a szentimentális vallásosság felé mozdultak el és maga mögött hagyta az ortodox szürrealizmus korszakát, amikor szabad utat engedett az álomvilágnak, e kompozíciójának hosszú címe arról árulkodik, hogy rigorózusan pszichoanalitikai művet kívánt létrehozni.
Christopher Green hosszasan elemezte a kép viszonyát freudnak az álmok értelmezéséről szóló szövegeihez, melyek alapvető fontosságúak Dalí művészetének megértéséhez. Nem véletlen, hogy a szürrealista mozgalomhoz való legfontosabb hozzájárulását a „paranoia-kritikai módszer” jelentette, amelyet a festő freud álomértelmezési elméletei alapján dolgozott ki, és amely szerint bármilyen kép vagy képek bármilyen társítása kétféleképpen olvasható. Dalí 1962-ben azt mondta, e fényes nappal megszülető álommal „először próbáltam képileg megjeleníteni freud felfedezését, ami szerint a hirtelen felébredés hosszú történettel tölti meg az álmot. ahogy az alvó nyakára eső pálca azonnali felébredéshez és hosszú, a guillotine pengéjének zuhanásával véget érő álomhoz vezet, a méh hangja itt kiváltja a csípés érzetét, amely felébreszti Galát." Paloma Alarcó
