Gauguin - Fekete sertések notesz

Míg a 19. század második felének szimbolista művészei elvágyódásukat a mindennapi valóságból gyakran mitológiai témájú festményeken keresztül fejezték ki, addig Gauguin 1891-ben hajóra szállt, hogy a távoli Tahitin találja meg azt a másik, izgalmasabb világot. Kíváncsiságát a sziget iránt olvasmányok és fényképek keltették föl, azonban Papeete kikötőjében partra szállva nem egy csalódás érte. Többek között hiába kereste a képeken látott nagyméretű, faragott bálványokat.

Megérkezésének évében festett kép stílusa nem tér el jelentősen a korábbi, bretagne-i munkáktól, témája viszont jól tükrözi a festő érdeklődését új környezetének mindennapjai iránt. A kép középterében, a pálmatetős ház oromzatán egy ősi bálványfigura emelkedik, a ház udvarán is látunk két antropomorf alakzatot. Azt tudjuk, hogy Gauguin lenyűgöző formájú, különös istenalakzatokat faragott Tahitin, de az itt megfestettek közül egyik sem emlékeztet a művész fennmaradt plasztikáira. A festmény, noha pontosan bemutatja a papeteei falusias életformát, félrevezető információkat ad a környezetről. Ebben pedig semmi meglepő nincsen: Gauguin olyan világot keresett a szigeten, amely csak a saját képzeletében létezett.