|
„1955-ben Max Eichenberger kortárs svájci kritikus Kemény Zoltán (1907–1965) és Kemény-Szemere Madeleine (1906–1993) munkáit összehasonlítva – nem titkolt preferenciával Kemény művészete iránt – megállapította, hogy míg a férj a „csillagokba vágyik”, „addig az ő [Kemény-Szemere] vágya a föld”. Ez az elsőre ellentmondásnak ható kettősség végigkíséri a művészpár közös életútját és művészetük kortárs megítélésére vonatkozóan is beszédes. Kirajzolódik a művészi és a „polgári” lét közötti választásokban, a karrierjét férjéért feladó női alkotó döntéseinek mintázataiban, de leképeződik szorosan összekapcsolódó életművük különböző rétegeiben, így a matéria és az anyagtalanság, az archaikus és a modern, a tradíció és tagadása, a rész-egész közötti dinamikák struktúrájában is.”
Kemény-Szemere Madeleine negyven éve, 1984-ben jelentős adománnyal gazdagította a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét, és Kemény Zoltán éppen hatvan évvel ezelőtt, 1964-ben nyerte el Robert Rauschenberg mellett a Velencei Biennálé nagydíját. Jelen kiállítás, mely az Áramló vonalak fémrelief bemutatása mellett az adomány festményeiből, szobraiból, és relief-kollázsaiból válogat, erre a kettős évfordulóra emlékezik.
Kemény Zoltán és Kemény-Szemere Madeleine: Kettős horizont Művek az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményben
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2024. december 4. – 2025. március 9.
|
