|
Mészöly Géza a Barbizonból kiinduló intim tájfestés közép-európai képviselői közé tartozik, amelynek számos országban támadtak lelkes követői, de közöttük is karakteresen megkülönböztethető tudott maradni. A kötet fő célkitűzése, hogy az életmű időrendi tárgyalása során bemutassa azokat a konkrét érintkezési lehetőségeket, amelyek segítségével pontosabban kijelölhetők alkotásainak gyökerei és helyük a XIX. század magyar és európai művészetében.
„A jogot tanuló fiatalember 1866 őszétől a Nemzeti Múzeumban kiállított régi képek, valamint id. Markó Károly és tanítványai aprólékosan kidolgozott festményeinek másolásával biztos szakmai alapokat szerzett: a századokon át kedvelt idealizáló tájfestés magas színvonalú művészi nyelvezetét gyakorolta. A valóság elemeiből egy sosem volt eszményi világot építő, kötött kompozíciót alkalmazó tájképeken kívül a képtárban felfedezte magának a realista természetfelfogás őseinek tekinthető XVII. századi holland tájfestőket is. Örömmel fogadta a jeles festő, Ligeti Antal útmutatásait, aki az általa sokáig támogatott Munkácsy Mihály Vihar a pusztán című, röviddel azelőtt múzeumi falra került festményét is másolásra ajánlotta. Mészöly ezen a képen a barbizoni természetfelfogást bajor földre átültető id. Eduard Schleich- és a Lotz Károly-felé romantika magyar hagyományának sikeres ötvözetét tanulmányozhatta. A sokrétű európai művészeti tradíció elemeinek a másolás gyakorlatából való megismerése hasznosnak bizonyult Mészöly számára: segítségével megmenekülhetett az akadémia alapozó tanulmányoktól és egyből magasabb szintre léphetett.‟
|
