Monet - Három halászhajó bőr bérlettok

„Étretat egyre remekebb, ez a legnagyszerűbb pillanat, a part ezekkel a gyönyörű hajókkal, ez csodálatos, és csak amiatt bosszankodom, hogy nem tudom jobban visszaadni mindezt. Még két kéz és több vászon kellene” – írja Monet 1885-ös levelében feleségének. A művésznek kedves kis halászfalu és hétvégi üdülőhely a normandiai partoknál különleges sziklafalaival festők egész sorát vonzotta már ide. Míg a 15 évvel korábbi képein a nyaralókat is megörökítette, ezeken a fetményein a táj többnyire elhagyatott, néptelen, semmi sem utal arra, hogy üdülőhelyen járunk. Csupána a partra kihúzott halászcsónakok jelzik a helybéliek jelenlétét. Az anekdotikus epizódok helyett most a formai és színhatások foglalkoztatják, a használaton kívüli, passzív hajótestek keltik fel az érdeklődését. A horizont nélküli rálátás merész képkivágatnak számított a maga idején, ahogy a karcsú árbocrudak határozott átlós vonalai is elterpeszkedő hajótestek fölött.

Maupassant, aki ekkor szintén Étretat-ban tartózkodott, egy szövegében leírja a festő munkamódszerét, ahogy öt-hat vásznat cipel magával, amelyeket a változó fényviszonyoknak megfelelően cserélget. Egy ízben még az is megesett, hogy rosszul számította ki a dagály idejét, és egy nagy hullám a sziklának sodorta, festőállványa, ecsetjei, festékei pedig a tengerbe vesztek.