Leírás
Waterhouse festménye Tennyson Shalott kisasszonya című művének 4. részében olvasható sorokat jeleníti meg. Először 1832-ben jelent meg Tennyson költeménye, amely egy titkos átoktól sújtott hölgyről szól, aki elszigetelve él egy toronyban Shalott szigetén, Artúr király cameloti kastélya közelében. Nem mer a valós világra pillantani, csak a tükörben megjelenő képét láthatja. Egy napon a szép Lancelot lovag tükörképére esik a pillantása és nem tudja megállni, hogy a hús-vér férfira nézzen. A tükör ekkor meghasad, és a nő érzi, hogy beteljesült az átok. Eléri a végzete: Camelot felé sodródik csónakjában „utolsó dalát énekelve”, de meghal, mielőtt odaérne. Waterhouse festményén a nőalak éppen eloldja a csónak láncát, miközben a három pislákoló gyertya elé helyezett feszületre szegezi tekintetét. Tennyson költeményei nagy népszerűségnek örvendtek ebben az időben a művészek, különösen a preraffaeliták körében. Waterhouse életrajzírója, Anthony Hobson szerint a festőnek is volt egy példánya a költő válogatott műveiből, melynek minden üres lapját festményekhez készült ceruzavázlatokkal töltötte meg.
