|
A Habsburg-ház egy kevésbé ismert temetkezési helye az egykori buda vári királyi palotában található. A kripta, amely napjainkban a Magyar Nemzeti Galéria földszinti kiállítóterei felől közelíthető meg, a 19. és a 20. század első felében a Habsburg-dinasztia magyar ágához tartozó tagjainak szolgált végső nyughelyéül. Alapítója, József főherceg (1776–1847), fél évszázadon átívelő nádori pályájával írta be magát a magyar köztudatba. A József nádornak és családtagjainak, leszármazottainak földi maradványait őrző budavári családi kripta a Magyar Nemzeti Galéria egyetlen olyan helye, ami még megőrzött valamit a palota eredeti, 19. századi szépségéből. A kripta eredetileg a fölötte álló, és 1961-ben lebontott barokk Szent Zsigmond-kápolnához tartozott. A palota az 1790-es évektől vált nádori, vagyis a király mindenkori magyarországi képviselőjéhez tartozó rezidenciává. József nádor, I. Ferenc király testvére, 1795 és 1847 között viselte a nádori címet, és ő volt az első, aki királyi engedéllyel családi temetkezőhellyé alakíttatta a várkápolna kriptáját. A nádor és özvegyének halála után fiuk, József Károly ad megbízást Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos építészeknek a kripta átépítésére, illetve Zala György szobrászművésznek József nádor síremlékének elkészítésére.
|
