|
„Az élete alkonyán különleges, metafizikus ihletettségű festői világot létrehozó Czimra Gyula a kortársak elbeszélése szerint a harmincas évek közepétől csaknem teljesen visszavonult a művészeti közélettől. A részben maga tervezte háza és két kezével művelt kertje csendjében alkotó, rejtőzködő természetű művész pályaképe azonban már a kezdetektől számos kérdést vet fel, amely nem kevés fejtörést jelent a kutatók számára, és mind a mai napig tisztázásra vár. A hatvanas évek kiállításai nyomán az ismeretlenség homályából felragyogó életmű a fiatalabb festőnemzedékek számára a hiteles, modern festői nyelv és művészi attitűd megtestesítőjévé vált. Czimra tudatosan különutas, egyedi hangú festői világa a modern magyar festészet számos alkotója számára a vállalható hagyomány és a megújulás lehetőségét jelentette. A festő alkotói habitusát övező Czimra-mítosz ugyanakkor mindmáig az újrafelfedezés és a reális emlékezés múlhatatlan igényével szembesíti a hazai művészettörténet-írást.“ - részlet Verba Andrea tanulmányából
Árnyék nélkül. Czimra Gyula (1901–1966) művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2025. május 23. – szeptember 24.
|
