Fehér László (1953) festészete olyan figuratív festészet, amely realista látásmódon alapszik, ám nem sorolható művészettörténeti irányzatokhoz – attitűdje egy sajátos, „kategóriákon kívüli realizmusként” jellemezhető. Festményein gyakran konfrontálja a realista módon leképezett motívumokat reduktív, monokróm felületekkel, melyek mintha az időben és/vagy a térben „elfedett”, láthatatlan, mégis jelenlévő valóságra utalnának.
