|
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum a mongol tárgykultúra kiváló hazai kutatói előtt tisztelegve először rendez átfogó, a mongol művészetet és műveltséget bemutató kiállítást, amely valamennyi magyar közgyűjtemény mongol anyagát feltérképezve kíván áttekintést adni a mongol művészet magyarországi tárgyanyagáról.
A kiállításhoz szervesen kapcsolódó tanulmánykötet a mongol tárgykultúra magyarországi anyagát négy nagy fejezetben adja közre.3 Az első fejezet négy tanulmánya a mongol tudományos és diplomáciai kapcsolatok szellemi és tárgyi örökségének történetét tárja fel. Rákos Attila a mongóliai magyar kutatóexpedíciókat, Csiky Gergely pedig a mongóliai magyar régészeti kutatásokat foglalta össze. Teleki Krisztina az 1920-as években szibériai hadifogságból megszökő, Mongóliát megjárt magyarok történetét írta meg, míg Windhoffer Tímea a 20. század második felében lezajlott állami követjárások közgyűjteményekbe került mongol ajándékait kutatta fel.
A második fejezet négy tanulmánya jeles tudósok és kiemelt fontosságú kutatási témák nyomába eredve vizsgálja a magyar tudomány mongolisztikai vonatkozású kutatási eredményeit. Fajcsák Györgyi tanulmánya Felvinczi Takács Zoltán (a Hopp Múzeum első igazgatója) gyűjtését és a Kína északi határvidékein élő nomádokhoz köthető régészeti gyűjtemény létrehozását tárgyalja. Windhoffer Tímea Ligeti Lajos belső-mongóliai utazását vizsgálja a Hopp Múzeumnak adományozott műtárgyak tükrében. Wilhelm Gábor Diószegi Vilmos 1960-as években végzett, sámánizmushoz kapcsolódó terepkutatásáról és gyűjtéséről ír, míg Birtalan Ágnes az általa vezetett expedíciók felgyűjtött anyaga alapján foglalja össze a mongol nomádok anyagi műveltségét.
A harmadik fejezet a mongol buddhista művészet néhány jellegzetes vonását és a Hopp Múzeum gyűjteményének kapcsolódó tárgycsoportjait mutatja be. Sárközi Alice a tibeti-mongol buddhista kolostorok oltárainak ikonográfiáját írja le. Birtalan Ágnes tanulmánya a jurtákban található családi oltárokat ismerteti. Szilágyi Zsolt írása a mongol dzsebcundambák történetét és kultúrtörténeti szerepét, míg Vinkovics Judit itt újraközölt tanulmánya a legjelentősebb hazai mongol művészeti anyag egyikét, a Hopp Múzeumban őrzött, Dzanabadzarhoz és követőihez köthető tárgyakat tárgyalja. Teleki Krisztina Sridevi buddhista tanvédő istennő – ugyancsak a Hopp Múzeum gyűjteményében található – ábrázolásait és szent szövegeit vizsgálja. Windhoffer Tímea egy áldozati szöveg alapján a Vaisravana-ábrázolások ikonográfiáját elemzi, míg Végh József a mongol kolostori művészet egyes elemeinek összefüggéseit mutatja be a gcod-szertartás rituáléjának tükrében.
A kötet negyedik, s egyben utolsó fejezete mongol történeti fotográfiákról szóló tanulmányokat tartalmaz. Bereczki Zoltán a Ligeti Lajos belső-mongóliai kutatóútján készült fotókat mutatja be, Végh József pedig Rév Miklós 1959-ben és 1972-ben készített mongóliai fényképeit ismerteti. A fejezetek egyes tanulmányainak illusztrálására felhasznált, a Hopp Múzeum Mongol Gyűjteményében őrzött műtárgyak leírását és adatolását Windhoffer Tímea, a gyűjtemény kurátora készítette.
A kötetet függelék zárja, amely Csiky Gergely összeállításában közli a mongóliai magyar régészeti kutatások bibliográfiáját.
|
