Leírás
Leonardo inaséveit a kor legsikeresebb firenzei szobrászának, Andrea del Verrocchiónak a műhelyében töltötte és valószínűleg még láthatta a velencei zsoldosvezér, Colleoni lovasszobrának munkálatait, amin mestere hosszú éveken át dolgozott. Élete során maga is két nagyszabású lovas emlékművet tervezett, befejezni azonban egyiket sem tudta. A Francesco Sforzának, Milánó egykori hercegének emlékére megálmodott lovasszoborhoz elkészített ugyan egy hatalmas agyagmodellt, ezt azonban nem sokkal felállítása után a várost megszálló francia katonák céltáblának használták. A másfél évtizeddel később elkezdett Trivulzio-síremlék pedig már csak a tervezés fázisáig jutott el. Így a kortársak beszámolóin, saját feljegyzésein és számos nagyszerű rajzán túl a szobrász Leonardóról csak keveset tudunk.
Francesco Sforza lovasszobra, amin 11 éven át dolgozott, valamennyi műve közül a legjobban dokumentált: írásos források, kortárs beszámolók, a mester vázlatai, a bronzöntés előkészítő feljegyzései is ránk maradtak. Rajzaiból kitűnik, hogy Leonardót a ló mozgása jobban foglalkoztatta, mint maga a személy, akinek az emlékművet szánták. Lovakat rajzolt a milánói hercegi istállókban, a szabadban mozgás közben, de az anatómiai ismeretekről árulkodó ábrák azt sugallják, hogy a boncasztalon is tanulmányozta őket. A tökéletes kompozíciót és mozdulatot kereső tanulmányok sorába tartozik az a Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő pompás ezüstvessző rajz is, amelyik a lépő ló felemelt mellső lábát négy különböző nézőpontból ábrázolja.
Paraméterek
Anyaga | papír |
Belív | ofszet |
Gyártó | Prime Rate Kft. |
A hátoldal színe | barna |
Kinek ajánljuk? | Nőknek, férfiaknak |
Méret | 210 mm x 148 mm |
Múzeumi kollekciók | Szépművészeti Múzeum |
Oldalak száma | 200 |