Vaszary János, Morfinista selyemsál

Vaszary utolsó festői korszakában, az 1925 és 1939 közötti években virtuóz vásznait az adriai nyaralóhelyek lüktető kavalkádja, a társasági élet jellegzetes figurái, színházak és mulatók enteriőrjei töltötték be. A művészt lenyűgözte a mediterrán vidékek szépsége, a párizsi divat extrém formagazdagsága. A francia főváros park- és utcaképei, kávéházak, kabarék és mulatók sora adta ekkor festményeinek fő témáját. A modernizáció bűvöletében csodálattal tekintett a technikai vívmányokra is, melyek új motívumokként gazdagították alkotói kelléktárát, ugyanakkor a hagyományos értékek kiüresedését, a kor felszínességét látva aggodalmait is megfogalmazta.

A Morfinista című festményen egy nagyváros sziluettje vetül a transzparensszerűen megjelenített női figura mögé. Az unottan heverő akt fölé jobb oldalon cilinderes fekete árnyalak magasodik. Az elidegenedés élményét sugallja a mondén életre utaló erotikus képzettársítás, de a nagyvárosi személytelenséget erősíti a háttérben kaptárszerű egyformasággal sorakozó óriási tömbházak látványa is. A kábítószer hatása alatt közönyösen magába süppedő nőalak látomásait a színes gömbök áramlása érzékelteti. Az eltérő idősíkok és térbeli történések egymásra montírozása a képen a modern filmek látványkísérleteinek hatását tükrözi. A festmény bal oldalát uraló Buddha-fej a korszak válságjelenségeire rezonáló szellemi útkeresésekre utal, de a kor modern lakásainak hangulatos dísztárgyait is megidézi. Az art deco plakátok és divatlapok látványelemeihez hasonlóan a világos háttér kontrasztjában megjelenő motívumok rajzos vonalvezetése a mű grafikai hatását eredményezi. | Plesznivy Edit