Neszeszer írisz és rózsa mintával

A középkori magyarországi művészet talán legismertebb festményén a Keresztelő Szent Jánossal várandós Szent Erzsébet és Mária a természetben találkoznak, amelynek valamennyi eleme magasztalja az Urat. Az idill azonban látszólagos: a kopár sziklák, a csavarodott törzsű fák éppúgy, ahogy az előtér pompás virágai és gyümölcsei – írisz, szamóca és pünkösdi rózsa – a passióra utaló finom jelzések. A táblakép, gyűjteményünk egyik legféltettebb kincse, amely a gazdag bányavárosból, Selmecbányáról (Banská Štiavnica, ma Szlovákia) származik. A monogramot Veit Stoss krakkói Mária-főoltárának egyik festőjével azonosították, eszerint a kezdőbetűk Marten Swarcz nevét rejtik.

A bibliai szövegtől eltérően a szent asszonyok nem Zakariás házában, hanem a természetben találkoznak. Az Albrecht Dürer hatását mutató zöld növényzet szimbolikus tartalmak hordozója. A tüskétlen szárú pünkösdirózsa Mária-szimbólum, míg a kék írisz Mária fájdalmát idézi. A középen lévő szamóca háromrészes levele a Szentháromságra, öt fehér virágszirma Krisztus öt sebére, piros bogyói pedig Krisztus Getszemáni kertben hullatott verejtékének vércseppjeire utalnak.